Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erõt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes idõbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsõrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erõt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!
Õrizz meg attól a naiv hittõl, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelõdünk!
Küldd el hozzám a kellõ pillanatban azt, akinek van elegendõbátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabbés legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendõ fantáziát ahhoz, hogy a kellõ pillanatban és a megfelelõ helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!
Õrizz meg az élet elszalasztásának félelmétõl!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!